Fuhl

 

Imrich Fuhl
Vyzliecť slová
reklady básní
Edícia DUNAJ Vydavatefetvo učebníc, Budapešť 1991

Fuhl Imre
Levetkőztetni a szavakat

Versfordítások
DUNA könyvek Tankönyvkiadó, Budapest, 1991

Publikácia Združenia slovenských spisovateľov v Maďarsku

A Magyarországi Szlovák írók Egyesülete kiadványa

Zostavil a preložil IMRICH FUHL Összeállította és fordította FUHL IMRE

Redigoval Alexander Kormos Szerkesztette Kormos Sándor

Ilustroval a obálku navrhol: Ján Mušto Illusztrálta és a borítót tervezte: Mustó János

© Preložil Imrich Fuhl, 1991 © Fordította Fuhl Imre, 1991

ISBN 963 18 3861 7

Miroslava Čierna	Kara Gábor
Kamil Peteraj	Gál Sándor
Ján Zambor	Varga Imre
Jana Kantorová-Báliková	Kányádi Sándor
Rosita Halajová	Koch Valéria
Hana Košková	Valéria Kochová
Tatjána Lehenová	Pethes Mária
Miroslav Dudok	CholiDaróczi József
Martin Prebudila	Kovács József
Adam Suchánsky	Josef Michelisz
Pavel Husárik	Vata Vágyi
Ondrej Štefanko	Nelu-Bradean Ebinger
Ivan Miroslav Ambruš	Engelberg Rittinger
Dagmar Anaková	Maria Berényi
AlojzBerec	Petar Milosevic
Lea Svoradová	Vojislav Galič
Vladimír Machajdík	Veronka Halušková
Béres Attila	Gabriel Kara
Szentmihályi Szabó Péter	Gabriel Hattinger
Ladányi Mihály	Mária Fazekašová
Nagy László	Michal Hrivnák
Tóth Éva	Juraj Marík
Békési Gyula	Oldňch Kníchal
Berda József	Juraj Dolnozemský
Kormos Sándor	Alexander Kormoš
	Gregor Papuček

Poznámka: Alexander Kormoš (Kormos Sándor), Valéria Koch (Koch Valéria) a Gabirel Kara (Kara Gábor) sú dvojjazyčne píšuci básnici, preto ich meno tu figuruje tiež dvojjazyčne.

Megjegyzés: Kormos Sándor (Alexander Kormoš), Koch Valéria (Valéria Koch) és Kara Gábor (Gabriel Kara) két nyelven író költők, ezért itt nevük is két nyelven szerepel.

 

Rozmrvené slová

Z poézie slovenských básnikov žijúcich

v Česko-Slovensku, Juhoslávii, Rumunsku

a v zámorí

Szétmorzsolt szavak

A cseh-szlovákiai, jugoszláviai, romániai és tengeren túli szlovák költők verseiből

Miroslava Čierna

Hviezdy

Nebeské hviezdy drobné sú zo zemskej perspektívy: Človek sa musí priblížiť, aby ho ohúrili.

A ľudské hviezdy zdajú sa obrovské, dokonalé. Podídeš, zavše zosmutnieš: Zrazu sú také malé!

Miroslava Čierna

Csillagok

Földünk perspektívájából parányiak a csillagok. Ha udvarukba férkőznénk, megdöbbennénk, hogy mily nagyok.

A legtökéletesebbnek az ember-csillagok tűnnek. Közelről nézve szomorú, hogy mennyire eltörpülnek.

Kamil Peteraj

Zajtra môže byť neskoro

kričím

a budím svojich susedov

a hovorím im

kričte aj vy

a budte svojich susedov

a povedzte tým susedom

aby kričali aj oni

a budili svojich susedov

pretože zajtra môže byť neskoro

(Útechy Imaximyl telegramy), Smena, Bratislava, 1987)

Kamil Peteraj

Holnap már késő lehet

kiabálok

és felébresztem szomszédjaimat

és azt mondom nekik

lármázzatok ti is

és keltsétek fel szomszédjaitokat

és mondjátok nekik

kiáltsanak ők is

és verjék fel szomszédjaikat

mert holnap már késő lehet

Kamil Peteraj

Momentálne

ach áno momentálne

je leto

po lete by mala byť jeseň

ak sa nič nestane príde aj zima

a po nej jar

niektorí tomu veria

a kupujú si zájazdy Čedokom

k Jadranu alebo do rakúskych álp

predplácajú si noviny

a vedia kde budú o dva tri

či päť rokov

kým iným dá dosť práce a námahy

aby sa dožili zajtrajšieho dňa

(Útechy I maximy I telegramy), Smena, Bratislava, 1987)

Kamil Peteraj

Pillanatnyilag

ó igen jelenleg

nyár van

a nyár után ősznek kellene lennie

ha nem jön közbe semmi a tél is eljön

és utána a tavasz

egyesek hisznek ebben

és ibuszutakra fizetnek be

az adriai tengerhez vagy az osztrák alpokhoz

előfizetnek az újságokra

és tudják hol lesznek két három

vagy öt év múlva

míg másoknak elég munkát fáradságot jelent

megérni a holnapot

Ján Zamboor

Približíne, pravdepodobne

„Veľmi ťaážko je dnes nahrať čistý vtáčí spev/, šum trstiny, žblnkot potoka," ppovedal zvukový majster.

Myslíte, žže v horách je vzduch bez chemikálií,

ked komíríny sú vysoké?

A ste si iststí,

že voda z: prameňa

je pramennitá?

Nehovoriáac o chlebe,

zemiakocbh, zelenine atď.

Nejemé uiiž niečo iné?

„Osýpky??" pýtaš sa lekárky. „Ťažko jeednoznačne povedať, lebo dieťaa je očkované."

A čo je prravá láska a čo nepravá,

čo je dobüro a čo zlo,

čo je pravvda a čo lož?

Aj to viešš často iba približne.

A možno) sa v kdečom osudovo mýliš.

Pravdepoodobne ťa má rada.

Pravdepoodobne konáš správne.

A ked si r ráno sadáš za volant,

zdá sa ti,,

že pravddepodobne všetko stihneš,

že ti nevyypovedajú

brzdy

a že na mnesto

nepadne :

bomba.

(Kôň na sídlisku, Smena, Bratislava, 1983)

Ján Zambor

Megközelítőleg, valószínűleg

„Manapság nagyon nehéz felvenni

a tiszta madáréneket, a nádsusogást,

a patakcsobogást," mondta a hangmérnök.

Azt hiszitek, ha magasak a kémények,

a hegyi levegő vegyi anyagoktól mentes?

És biztosak vagytok benne,

hogy a forrásból

forrásvíz folyik?

A kenyérről, krumpliról,

zöldségről, stb. nem is beszélve.

Nem eszünk már valami mást?

„Himlő?" kérded az orvosnőt. „Nehéz egyértelműen ezt állítani, hisz a gyerek be lett oltva."

És mi az igaz szerelem és mi nem az,

mi a jó és mi a rossz,

mi az igazság s mi a hazugság?

Gyakran ezt is csak megközelítőleg tudod.

És lehet, hogy ebben-abban végzetesen tévedsz.

Valószínűleg szeret.

Valószínűleg helyesen cselekszel.

És amikor reggel a volán mögé ülsz,

úgy tűnik,

hogy valószínűleg mindenre lesz időd,

hogy a fékek

nem mondják fel a szolgálatot

és hogy a városra

nem esik

bomba.

Jana Kantorová-Báliková

Pešia zóna

Tu v pešej zóne

namiesto strohej racionálnej architektúry

sa z fasád dívajú buclatí bôžikovia

a pred kníhkupectvom

lomozia lúčiaci sa maturanti.

Tu v pešej zóne

sa chodí rýchlosťou ludských krokov,

prispôsobenou

pohľadu do očí, úsmevu, piesni.

Musíš sem občas prísť,

i keď sa dlho povezieš autobusom

pomedzi betónové domy,

prejdeš cez mnohé križovatky —

musíš sem občas prísť,

a pešia zóna ako metronóm

napovie rytmus tvojmu srdcu,

aby sa vedelo odlíšiť

od srdca autobusu, mixéra či práčky.

(Pešia zóna, Slovenský spisovatel, Bratislava, 1986)

Jana Kantorová-Báliková

Sétálóutcában

Itt a sétálóutcában

a rideg ésszerű építészeti elemek helyett

gömbölyded istenkék néznek a homlokzatokról,

a könyvesbolt előtt pedig

búcsúzkodó érettségizők zajonganak.

Itt a sétálóutcában

a járás hozzáigazodik

a tekintetekhez, a mosolyokhoz, a dalokhoz,

gyorsasága emberléptékű.

Időnként el kell ide jönnöd,

ha sokáig tart is a buszozás

a betonházak között,

sok kereszteződésen mész át —

időnként el kell idejönnöd,

és a sétálóutca akár egy metronóm

megadja szívednek ritmusát,

hogy az autóbusz, a turmixgép és a mosógép

szívétől megkülönböztethető legyen.

Jana Kantorová

Zemepis

Na miestach,

čo sme spolu navštívili,

mi navždy zostal každý kameň milý.

Skutočne —

celkom nič ma nebolí

pre tých pár bodov glóbusu či mapy.

Nechci však poznať ľútosť,

čo ma trápi

pre plochy,

kde sme spolu neboli.

(Opojenie, Smena, Bratislava 1977)

Jana Kantorová

Földrajz

A helyeken,

amiket együtt látogattunk meg,

örökre kedvesek maradtak a kövek.

Valóban —

a földgömbnek s a térképnek

e néhány pontjáért semmim se fáj.

De ne akard tudni fájdalmam a helyek miatt, ahol nem lehet(t)ünk együtt.

Rosita Halajová

Písali

Písali básne. Pri tom snení zrazu sú do seba zaľúbení.

Spojilo ich iba zopár básní a hrdé konštatovanie: — Máme osemnásť, budeme spolu verše pásť.

Bolo to trochu sentimentálne: On, nežný ako kapusta, sa sklonil nad ňu a prilepil jej daktyl na ústa.

(Nové slovo mladých, Bratislava 1980)

Rosita Halajová

Költészet

Verseket írtak. Álmokat kerestek, s egyszercsak egymásba szerettek.

Csak néhány vers kötötte őket egymáshoz meg a büszke tény, hogy tizennyolc évesek s együtt írnak verseket.

Kissé szentimentális volt, amikor—jól átgondolva a stílust — ő gyöngéden fölé hajolt, és ajkaira rótt egy daktiluszt.

Hana Košková

Na Bajkalskej

Ĺudia sa mi zdajú zhovorčivejší.

Rozopli si pláste

a nepozerajú sa úzkostlivo na hodinky.

Nehlučne otvárajú a zatvárajú

myšlienky

do čakárne,

v ktorej ťa čakám

bez údajov

o mieste a o čase,

len s dvoma slovami,

ktoré si mi nechal

uprostred ťažkých obytných blokov.

(Nové slovo, Bratislava 1987)

Hana Košková

Autóbuszpályaudvaron

Beszédesebbeknek tűnnek az emberek.

Kigombolták kabátjaikat,

és nem lesik aggódva óráikat.

Zajtalanul engedik szabadjára

és zárják gondolataikat

a váróterembe,

ahol helyre és időre vonatkozó

adatok nélkül

várlak,

csupán két szóval,

melyeket a nehéz lakótömbök közt

meghagytál nekem.

Tatjána Lehenová

Vybraná spoločnosť

Dostala som chuť na malý spoločenský večer; len pre vybranú spoločnosť. Na dvere vešiam ceduľky:

NERUŠIŤ!

NIE SME DOMA!

SPÍME A MAĽUJEME! Zatvorené pre všetkých! Už sa teším, ako si zapálim sviečku, pustím hudbu celkom tichučko, nalejem pohár červeného a s knižkou,

položenou len tak ledabolo pri ruke, začnem rozhovor s pozvanými — obrátená do seba.

(Romboid, Bratislava 1988)

Tatjána Lehenová

Válogatott társaság

Kedvet kaptam egy kis társasági estéhez; csakis válogatott társasággal. Cédulákat aggatok az ajtóra:

NE ZAVARJANAK!

NEM VAGYUNK ITTHON!

ALSZUNK ÉS FESTÜNK! Mindenki előtt zárva!

Előre örülök, hogyan gyújtom meg a gyertyát, egész halkra kapcsolom a zenét, töltök egy pohár vöröset és egy könyvvel,

ami csak úgy hanyagul volt a kezem ügyében, beszélgetni kezdek a meghívottakkal — magamba fordulva.

Tatjána Lehenová

Malá nočná mora

S neutíchajúcim úžasom

dôverčivo pozorujem, ako rastieš.

Chcem to.

Chcem, aby si bol veľký a mocný,

chcem, aby si bol kráľ.

Zľahúčka prstom... a malinká pusinka

sa otvára... Nepľuj toľko!

Vidíš, znova si sa zababral.

V horúčosti perín, v tomto bielom

nebi, moja ruka hladí tvoje čelo,

ty oblý rožok s kvapkou medu,

ty hľadavý slepý krtko, hrdý výsledok

mojich usilovných snáh,

ty moja sebecká nočná mora...

Koľkokrát si mi už nedal spať?!

Nežne sledujem ružovkastý reliéf pokožky jemnej ako psí ňucháčik; pritláčaš sa, vinieš k ruke ako mačka, teplý a radostný; viem: tento dotyk máš rád...

Často uprostred havraních nocí,

často namiesto trepotavých

muších zón sna

musím ťa láskať, musím ťa maznať,

rozmaznanček jeden — len čo sa zväčšíš,

aká som pred tebou bezmocná...

                                    (Romboid, Bratislava 1988)

Tatjána Lehenová

Kis éji lidércnyomás

Nem múló ámulattal,

hiszékenyen figyelem, ahogy növekszel.

Akarom.

Azt akarom, hogy nagy légy és erős,

akarom, hogy te legyél a király.

Ujammal könnyedén... és a picinyke szájacska

lassan kinyílik... Ne köpködj annyit!

Látod, megint összemaszatoltad magad.

A párnák forróságában, ebben a fehér mennyben, kezem homlokod simogatja, te gömbölyded kifli csöppnyi mézzel, te keresgélő vaksi vakond, szorgalmas törekvéseim büszke eredménye, te, önző éjszakai lidércem... Hányszor nem hagytál már aludni?!

Gyöngéden követem kutya-orrocska finomsága bőröd rózsaszín domborművét, odafurakszol, hozzásimulsz a kezemhez akár egy macska, melegen és boldogan; tudom, szereted ezt az érintést...

Gyakran hollófekete éjszakák közepén,

sokszor az álom verdeső

légy-zónái helyett

kell dédelgetnem, kényeztetnem téged,

te kis elkényeztetett — de amint megnősz,

milyen tehetetlen vagyok veled szemben...

Miroslav Dudok

Predpoveď počasia

Čakanie

Kvapká do nádoby

Z melírovanej predtuchy

Pokazená

Vodovodná batéria

Chromatický sa pozerám Na mestské strechy Vedľa dlane Tiahnú čierne mravce

Otvoril som ústa Bude búrka

            (Pečat, Obzor, Nový Sad 1980)

Miroslav Dudok

Időjárásjelentés

Kavargó előérzetből Edénybe csöpög A várakozás Elromlott Vízvezeték

A városi tetőket nézem

Kromatikusán

Fekete hangyák húznak el

Tenyerem mellett

Kinyitottam a szám Vihar vár

Martin Prebudila

Na počiatku

Na počiatku

život bol farbistý

Čierno-biele

prišlo až na konci

Na počiatku

bolo smutne a smiešne

Teraz je

ešte smutnejšie a smiešnejšie

a hluchonemejšie

(Dáíddo tváre, Obzor, Nový Sad 1983)

Martin Prebudila

Kezdetben

Az élet

kezdetben színdús volt

Csak a végén jött

a fekete-fehér

Kezdetben volt

a szomorúság és a nevetség

Most minden

még szomorúbb és nevetségesebb

és süketnémább

Adam Suchánsky

Slová

 

Chcel som ti povedať viac

v tej chvíli prchajúcej

ako vôňa ruží,

chcel som ti povedať viac

ako ďakujem,

povedať to tak,

ako by sme boli len sami

pod slnkom,

pod oblakmi,

či uprostred polí.

Chcel som, lež slová, slová ma zradili, nevzlietli. Azda nevládali láskou ťarchavé.

(Variácie, Kriterion, Bukurešt, 1980)

Adam Suchánsky

Szavak

Abban a rózsa illatként

illanó pillanatban,

többet akartam neked mondani,

többet

egy köszönömnél,

és ezt úgy mondani,

mintha csak egyedül lennénk

a nap alatt,

a felhők alatt,

vagy mezők közepén.

Szerettem volna, de a szavak..., elárultak a szavak, nem keltek szárnyra. Talán nem bírták (el) a szerelem terhét.

Pavel Husárik

Pred spaním

Deň sa rozbil

na prázdnej oblohe

ako krehká hračka,

čo vypadla z detských rúk.

Zostalo iba jedno okrúhle dno

a zopár rozsypaných črepín.

Tichosť zastrela i tieto

a z jej teplých perí začal tiecť

nežný bozk...

(Variácie, Kriterion, Bukurešt, 1978)

Pavel Husárik

Elalvás előtt

A nap, akár egy

törékeny játék,

mely kiesett a gyermekkezekből,

széttört az üres égbolton.

Csak egy kerek alj

és néhány szétszórt szilánk maradt.

A csöndesség ezeket is elfedte,

és meleg tollaiból csorogni kezdett

a gyöngéd csók...

Pavel Husárik

Pred spaním

Deň sa rozbil

na prázdnej oblohe

ako krehká hračka,

čo vypadla z detských rúk.

Zostalo iba jedno okrúhle dno

a zopár rozsypaných črepín.

Tichosť zastrela i tieto

a z jej teplých perí začal tiecť

nežný bozk...

(Variácie, Kriterion, Bukureí/, 1978)

Pavel Husárik

Elalvás előtt

A nap, akár egy

törékeny játék,

mely kiesett a gyermekkezekből,

széttört az üres égbolton.

Csak egy kerek alj

és néhány szétszórt szilánk maradt.

A csöndesség ezeket is elfedte,

és meleg tollaiból csorogni kezdett

a gyöngéd csók...

Ondrej Štefanko

Zjednotenie

Sami sme to chceli.

Sami sme chceli očistiť náš jazyk od blata.

Sami sme to chceli.

A chceli to aj naše kone, aj naše vozy, aj naši ľudia.

Sami sme to chceli

a preto sme šli spolu so susedom odo dvora aj zo záhrady

búchať päsťou po stole.

Aby sme povedali aj my skutkom,

že sami sme to chceli,

a že sami sme nezostali,

lebo sám blato z jazyka neumyješ,

lebo sám ani päsťou nemôžeš búchať po stole.

Najmä vtedy, keď chceš zostať doma.

Ondrej Štefanko

Nyelvünkről a sarat

Mi magunk akartuk.

Magunk akartuk megtisztítani nyelvünket a sártól.

Mi magunk akartuk.

És akarták ezt lovaink is, szekereink is s a mieink is.

Mi magunk akartuk

és azért mentünk a szomszéddal együtt az udvarból s a kertből

ököllel verdesni az asztalt.

Hogy mi is tettekkel mondjuk ki,

mi magunk akartuk,

s hogy nem maradtunk magunkra,

mert egymagád nem mosod le nyelvünkről a sarat,

mert egyedül ököllel asztalt sem verdeshetsz.

Főleg akkor, ha otthon akarsz maradni.

 

 

Ivan Miroslav Ambruš

Neurčitosti

Pred a po a pomedzi

a potom ešte niekde

niekam sa poberáme

a pýtam sa

čo bude pred a po a pomedzi

Niekam sa poberáme

a nevieme

kedy kde a načo

a nevieme prečo ideme

a nevieme prečo

pred a po a pomedzi

Slušilo by sa nám opýtať ale kde a kedy a koho

(Dievča noci, Kriterion, Bukwešt, 1984)

 

Ivan Miroslav Ambruš

Bizonytalanságok

Valami előtt és után és közben

és az után is még valahol

készülődünk valahová

és kérdem

mi lesz előtte és utána és közben

Készülődünk valahová

és nem tudjuk

mikor hová és minek

és nem tudjuk miért megyünk

és nem tudjuk miért

azelőtt azután és aközben

Illene megkérdeznünk de hol és mikor és kit

Ivan Miroslav Amburš

Dusenie slovom

Dusia sa slovom

mysleli že je to jablko

Dusia sa slovom

ktoré rozhrýzli na litery

chcú sa smiať a nevedia prečo

chceli by plakať a nemôžu

Natierajú si ho na chlebík

(majú iné chute)

zmáčajú ho do cukru

Je nepoužívateľné vravia

Nepoužívateľné

odhodia ho — veď ono zhnije

Ale slovo pretrváva ako kameň

(Dva hlasy //., Kriterion, Bukurešť, 1987)

Ivan Miroslav Ambruš

Szóbafulladás

Fulladoznak a szótól almának gondolták Fojtogatja őket a szó amit betűkké rágtak nevetnének és nem tudják miért sírni szeretnének és nem tehetik Kenyérre kenik (más ízekhez szoktak) cukorba mártogatják Nem használható mondják használhatatlan

eldobják — hisz úgy is elrohad De a szó akár a kő kitart

Ivan Miroslav Ambruš

Rozmŕvanie slova do iného slova

Tento stav je neopakovateľný novotvar vysvetlenie dôvery či voľný opis príchodu predkov Tento stav je namiesto odhalenia

namiesto iného slova neopakovateľný novotvar

v neopakovateľnom spojení Tento stav je rozmŕvanie slova do iného slova skĺznutie do dravosti a rast plný prekvapení Tento stav je iný stav slova

(Dva hlasy //., Kriterion, Bukureši, 1987)

Ivan Miroslav Ambruš

Szétmorzsolt szavak

Megismételhetetlen újítás ez az állapot megmagyarázása a bizalomnak vagy az ősök bejövetelének szabad leírása Ez az állapot a leleplezést helyettesíti

más szó helyett van itt megismételhetetlen új képződmény

utánozhatatlan (szó)kapcsolatban Ez az állapot a szónak más szóvá való szétmorzsolása vadságba csúsztatása és meglepetésekkel teli növekedés(e) Ez az állapot más állapota a szónak

Ivan Miroslav Ambruš

Oddeľovanie slova od úst

Aha ústa oddelené od slova

a slovo od úst

otrasené od plevy

poznačené jadrom

Už poznáme príčiny

tento voľný pád vzduchom

po slizkej stope skľznutého anjela

Aha ústa oddelené od slova

bytostné ako tvar nášho vedomia

(Dva hlasy II., Kriterion, Bukurešt, 1987)

Ivan Miroslav Ambrus

Szó a szájtól elválasztva

íme a szótól elválasztott száj

és a szájtól a szó

pelyvától megrendülve

önmagvával megbélyegezve

Ismerjük már az okokat

ezt a légtéri szabadesést

egy megbotlott angyal nyálkás nyomában

íme a szótól elválasztott száj

létfontosságú mint tudatunk alakja

Ivan Miroslav Ambrus

Nadložená dvojitosť

Opravujem dráhu spomienok

a dostávam sa k tebe

potom už v predsieni slova

počítam mocenstvo lásky

Tak ako čmeliak na steble trávy

hľadám si rovnováhu

pokým niekto iný zo mňa

využíva moju zaujatosť

a píše básne

Niekedy sa podpisujem miesto neho

inokedy on miesto mňa

ale ani sám neviem kto kedy

V úplnej svornosti

si delíme prácu

ale ktorý z nás teraz

stojí v predsieni a čaká

(Variácie, Kriterion, Bukurešt, 1988)

Ivan Miroslav Ambruš

Megtoldott kettősség

Egyengetem az emlékek útját

míg hozzád nem érek

aztán már a szó előterében

a szerelem vegyiértékét mérlegelem

Akár egy dongó a fűszálon

az egyensúlyt keresem

amíg valaki más

kihasználja elfogultságom

és verseket ír

Néha helyette írom alá magam

máskor ő helyettem

de magam sem tudom mikor melyikünk

Teljes egyetértésben

osztjuk meg a munkát

de most melyikünk

áll és vár az előszobában

Dagmar Anoková

Kniha rozlúčok, tretia/hladania

— úryvky —

Zamrzlo

slovo vo vzduchu,

srieň napadal,

deťom trblietal sa v očiach.

Roztopila sa

neha.

Tri listy spadli do vody.

Modrý, žltý, červený.

Tri kruhy uzavreli návraty.

Nebo

Slnko

Mama.

(Variácie, Kriíerion, Bukwešť 1978)

 
 

Dagmar Anoková

A búcsúzasok harmadik könyve/ keresések

— részletek —

Megfagyott

a szó a levegőben,

leszállt a zúzmara,

a gyerekek szemében csillogott.

Elolvadt

a gyengédség.

Három levél hullott a vízbe.

Kék, sárga, piros.

Három kör vette körül a visszatéréseket.

Ég

Nap

Anya.

Alojz Berec

Otcovia a deti

Radšej mi ukážte národ A keď bude treba Dám zaň život

Ukážte mi lásku A budem šťastný Keď mi k jej krížu pribijete krídla

Ukážte mi česť

A s radosťou sa dám prikovať

K jej veslu

Len mi už konečne Prestaňte ukazovať Stále dookola SEBA

(Literárna súťaž 1986, Mount Pocono — USA —1986)

Alojz Berec

Apák és gyermekeik

Mutassátok nekem inkább a népet És ha majd kell Életemet adom érte

Mutassátok a szerelmet

És boldog leszek

Ha keresztjéhez szögezitek szárnyaim

Mutassátok a becsületet És örömmel kovácsoltatom Evezőjéhez magam

Csak végre

Ne mutogassátok már

Körbe-körbe SAJÁT MAGATOKAT

Lea Svoradová

„Naši"

sedia a spievajú

„hej, šuhaj!"

piesne dávno zaniknutého sveta.

sedia a spievajú

nepatriaci nikam

držiaci sa jeden druhého

vo vinovo-slzavom dojatí,

pred sebou na útechu:

halušky s bryndzou.

(Literárna súíaž 1986, Mount Pocono — USA —1986)

Lea Svoradová

„A mieink"

csak ülnek és éneklik

hogy „hej, legény!"

egy rég letűnt világ dalait.

ülnek és énekelnek

sehová nem tartozva

fogva egyik a másikát

bortól-könnyes meghatódottsagban,

vigaszként: sztrapacskaval

maguk előtt.

Vladimír Machajdík

Priateľom

Nikoho z nich som už

viac nestretol

pochody dní nás rozohnali

Roky nemali pre nás čas

niekedy nebolo

pod oblohou dosť miesta

Preto často píšem dlhé listy

— niekedy zo samoty

v nich nevypovedané vyznávam.

(Pohžady, Montreal 1988)

Vladimír Machajdík

Barátaimnak

Többé már egyikükkel

sem találkoztam

szétzavart bennünket a napok menete

Az éveknek nem volt idejük ránk időnként nem jutott elég hely az égbolt alatt

Ezért gyakran írok hosszú leveleket — olykor-olykor a magánytól megvallom a bennük kinemmondottakat.

Znaky bez významu

Z poézie maďarských básnikov žijúcich v Maďarsku, Česko-Slovensku a Rumunsku

Jelentés nélküli jelek

A magyarországi, csehszlovákiai és romániai magyar költők verseiből

Béres Attila

Legalább

Az én apró játékaim, hidd el, nem veszélyesek, hiszen én csak észreveszek egynémely veszélyeket.

Ahhoz, hogy el is múljanak, tudom én, hogy kevés ez, célom, hogy a veszélyekre nézve legyek veszélyes

legalább.

Attila Béres

Aspoň

Nie sú nebezpečné tie moje neškodné, drobné hry; veď ja len zbadám zopár nebezpečenstiev, uver mi.

Od toho nezmiznú, viem. Mám cieľ, aby som pre tie nebezpečenstvá nebezpečným bol

aspoň.

Szentmihályi Szabó Péter

Béke

Megvertem a kutyámat,

megvertem a feleségemet,

megmostam a gyermek fejét,

kitakarítottam,

tettem egyet és mást a ház körül,

hallgattam a miniszterelnök

óvatos nyilatkozatát,

hétvége volt,

kellemes októberi nap,

nem voltam kifejezetten boldog,

de ha majd visszaemlékezem,

könnyezni fogok, annyira

visszakívánom

ezt a közép-európai békét.

(Szép versek 1988, Magvető Kiadó, Budapest 1989)

Péter Szentmihályi Szabó

Mier

Zbil som svojho psa,

zmlátil svoju ženu,

umyl som decku hlavu,

poupratoval som,

spravil som čo-to okolo domu,

počúval som opatrné

vyhlásenie ministerského predsedu,

bol víkend,

príjemný októbrový deň,

nebol som vyslovene šťastný,

ale ak raz budem spomínať,

rozplačem sa, natoľko si

budem priať návrat

tohto stredoeurópskeho mieru.

Ladányi Mihály

Epigramma

Christopher Caudwell szerint

a kommunizmusban nem lesz költészet.

A költészet mai állapotát tekintve

igen közel

lehetünk a kommunizmushoz.

(Csillagok kutyaláncon, Magvető, Budapest 1987)

Mihály Ladányi

Epigram

Podľa Christophera Caudwella v komunizme nebude poézia. Súdiac podľa súčasného stavu poézie môžeme byť veľmi blízko ku komunizmu.

Ladányi Mihály

Negatív

Mindig ez az örök tökéletesség!

fáj nekem ez a sok értelem, vacogok ennyi igazságtól!

Már csak a tévedések érdekelnek, félni szeretnék, éhezni és szorongani,

— mert reménytelenül hiányzik átvirrasztott éjszakámból

valami kis reménykedés —

(Csillagok kutyaláncon, Magvető, Budapest 1987)

Mihály Ladányi

Negatív

Vždy táto večná dokonalosť!

Až ma bolí prebytok umu,

chvejem sa od toľkých právd! Už len omyly ma zaujímajú; chcem sa báť, úzkostlivo hladovať,

lebo z mojej prebdenej noci

beznádejne chýba

trocha nádeje —

László Nagy

Ľudský pár

EVAEVAEVAEVAEVAEVA

EVAEVEEVAEVAEVAEVA

EVAEVAEVVVVVVVVVA

EVAEVA

EVAEVA      adam

EVAEVA

EVAEVAEVAAAAAAAAA

EVAEVAEVAEVAEVAEVA

EVAEVAEVAEVAEVAEVA

Nagy László

Emberpár

EVAEVAEVAEVAEVAEVA

EVAEVAEVAEVAEVAEVA

EVAEVAEVVVVVVVVVA

ÉVAÉVA

ÉVAÉVA     ádám

ÉVAÉVA

EVAEVAEVAAAAAAAAA

EVAEVAEVAEVAEVAEVA

EVAEVAEVAEVAEVAEVA

(Versek és versfordítások, Magvető, Budapest 1975)

Király László

Ablakok

igen igen igen igen igen
igen igen igen igen igen
igen                            igen

igen NEM igen
igen                            igen

igen igen igen igen igen igen igen igen igen igen

nem nem nem nem nem
nem nem nem nem nem
nem                            nem

nem IGEN nem
nem                             nem

nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem

(Képversek, Kozmosz, Budapest 1984)

László Király

Okná

áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno NIE áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno áno

nie nie nie nie nie
nie nie nie nie nie
nie                      nie

nie ÁNO nie
nie                      nie

nie nie nie nie nie nie nie nie nie nie

Tóth Eva

Töredék           _x

Mivel meghalhatok bármelyik pillanatban, úgy érzem, nem szabad tovább halasztanom, hogy a legfontosabbat kimondjam —

(Élei és Irodalom, Budapest 1984)

 

Éva Tóthová

Fragment

Kedže v ktorejkoľvek chvíľi môžem zomrieť, cítim, že nemôžem ďalej odkladať, aby som vyslovila to najdôležitejšie —

Békési Gyula

A koldus poéta

—Berda J. emlékére —

Kihűlt üres tányér és kenyérmorzsák az asztalon. A sarokban árnyék. Félsz. Virrasztasz vigasztalan.

Csönd van. Legbelül: zene. Gondolatot szül érzelem. S mintha jövőt nemzene Ég-fény idegeiden.

Kinn: sötétség. Az égen egyetlen csillag sem ragyog. — „E kinti világ idegen" — gügyögöd és gagyogod.

Ázott kabátod: szegen. Belőle földig csüng a rongy.

(1987)

(Új írás, Budapest, 1989)

Gyula Békési

Básnik-žobrák

—  Na pamiatku J. Berdu —

Na stole vychladnutý prázdny tanier, omrvinky. V kúte tieň. Bojazlivo bdieš tak neutešený.

Je ticho. V hĺbke duše: hudba. Cit rodí myšlienku. Akoby plodil budúcnosť na tvojich lúčových nervoch.

Vonku: temnota. Nebo žiadnou hviezdou nežiari.

—  „Svet pomimo: cudzina" —
džavoceš jachtavo.

Na skobe: tvoj mokrý plášť. Handra z neho po zem siaha.

Berda József

Köszönöm nektek az életem

Ó, két szelíd tótok: apám és anyám,
kik süket nyugalommal aludtok a               \

békés föld alatt: árva fiatok mindig veletek vigasztalja magát s nagy hálaérzés tölti el dobogó szívét; nektek köszönvén szűkös kis életének boldog vonaglasát, mely tele szomorúsággal is néki csupa öröm és szépség — s már áldottnak tudja sorsát, hogy elzúzván fáradtra izzadt testét: most rólatok fütyörészhet derült gyermekhangon a sötét árnyékok alatt...

József Berda

Ďakujem vám za svoj život

Oh, vy dvaja krotkí Tóti moji:

otec a mať, ktorí odpočívate v hluchom

pokoji zeme: váš osirotený syn

sa vždy s vami potešuje a chválou

sa napĺňa jeho búchajúce srdce;

ďakujúc vám za šťastné zvíjanie sa jeho

chudobného živôtika, ktorý hoc plný smútku

je mu samá radosť, krása — a už požehnaným

cíti svoj osud, aby rozdrviac svoje telo

ustaté do potu: teraz o vás mohol hvízdať

jasným detským tónom pod temnotou tieňov...

Berda József

Szegény tótok gyereke érzi

Büszke lehetne rá, hogy hosszú orral

áldotta meg őt az Isten, de látja,

itt él ő is, emberek s állatok között,

mint aki ismervén sorsát, mindig

magára gondol s már tudja: legboldogabb

e földön, ki sokat nevet, keveset panaszkodik,

mert ez illik jól az egyszerű tót gyereknek,

ki babon és krumplin hizlalta magát bátor cselekedetekre.

(Plyfónia II, Tankönyvkiadó, Budapešť 1986)

József Berda

Syn biednych Tótov cíti...

Mohol by byť hrdý na to, že Boh ho

obdaroval dlhým nosom, ale vidí, že

tu žije aj on medzi ľuďmi a zverou,

ako kto poznajúc svoj osud, myslí

stále na seba a už vie: on je najšťastnejší

na tejto zemi, ktorý sa veľa smeje, málo sťažuje,

lebo toto pristáva prostému synovi Tótov,

ktorý sa vykŕmil fazuľou a zemiakmi na smelé činy.

 

 

 

 

Kormos Sándor

Ellenszavazat nincs?!

Szavaz a pusztulás, pusztul a szó, csillog az ősz és őszülnek a csillagok.

Csillog a pusztulás, őszül a szó, szavaz az ősz és pusztulnak a csillagok.

Polyfónia U Tankönyvkiadó, Budapest, 1986,

Sándor Kormos

Protihiasu niet?!

Hlasuje zánik, zaniká hlas, jagá sa jeseň a šedivejú hviezdy.

Jagá sa zánik, šedivie hlas, hlasuje jeseň a zanikajú hviezdy.

 

Gábor Kara

Nebude to dobre

Raňajšie omše už dávno

nie pre nich znejú.

Tí farári sú už v penzii,

alebo sa vrátili k Bohu.

Žijeme ďalej

bez viery a požehnania

na našej zemi banánového tvaru

bojac sa stúpania cien.

Čakáme Božie slovo,

ale bojíme sa ho hlásiť.

Nebude to dobre

takto bezradne.

Kara Gábor

Nem lesz ez jól

A hajnali misék már rég

nem értük szólnak.

Azok a papok már nyugdíjasok,

vagy megtértek.

Áldás és hit nélkül

élünk tovább

banán alakú földünkön

félve az áremelkedéstől.

Várjuk az Igét,

de félünk Igét hirdetni.

Nem lesz ez jól,

ilyen tanácstalanul.

                                                (Kézirat)

Kara Gábor

Imádság

Felejtsétek el tévelygéseimet, Ahogy az első virágcsokor Hervadását is elfelejtettétek. Fordítsátok felém bankjegy-fényű Arcotok, — bűnbocsátó cédula helyett. Hisz bűnös vagyok, Miképpen bűnös a gyom is, Ha élni akar. Hagyjátok, Hogy élhessek köztetek Az élet bűnével, A fogantatás vétkével, Szépségével a bűnnek, erénynek, így éljek. ÁMEN.

(Kézirat)

Gábor Kara

Modlitba

Zabudnite moje zmýlené kroky,

tak ako ste zabudli

vädnutie prvej kytice!

Obráťte ku mne namiesto odpustkov

vašu tvár, lesklú od bankoviek!

Dajte mi môj vyjednaný diel:

váš dobromyselný úsmev! Nechráňte ma

od lásky a bozkov mojej milej!

Som hriešnik ako je hriešna

i burina keď chce žiť.

Nechajte, aby som žil medzi vami

s hriechom života, s vinou počatia,

s krásou hriechu a nádeje.

Takto nech žijem,

AMEN.

Kara Gábor

Torzó

mezítláb és koszorúval útra nem mehetsz keresztedért sorban állhatsz ha igényt rá más nem támaszt

(Kézirat)
 

Gábor Kara

Torzo

ovenčený a bosý dnes

po ceste nekráčaš

môžeš stáť v rade za svoj kríž

ak iný naň nároky nechce mať

Kara Gábor

Tanyát verni

otthont keresni vagy albérletet egyremegy egy csendes zugot zsiványlakot vagy békés-lakot mindegy már legjobb lenne az óraketyegésben tanyát verni

                                                                            (Kézirat)

Gábor Kara

Usídliť sa

hľadať domov alebo podnájom zdá sa

že je to jedno tiché zákutie zbojnícku chatu alebo pokojnú vilku všetko jedno najlepšie by bolo usídliť sa v tikote hodín

 

 

Kara Gábor

Laktanya-lét

hiába

vagyok

mintha

nem is lennék

gyász

avagy

párja

létem

képe

előhív-

hatatlan

{Kézirat)

Gábor Kara

V kasárni

nadarmo som

akoby som ani nebol

s túžbou

pochoduje

smútok

fotografia môjho bytia sa nedá vyvolať

Kara Gábor

Mi lenne az?

Ha szólnál is, mi lenne az?

Apró szavaid

remegve bújnának a világra.

Lipheszkedik a gondolat,

de nem mondod.

Hiába minden.

Talán jelre vársz, talán másra;

lehet, az őszi elmúlásra.

Ember szüli az avar-ízű csókot,

a titoké szív-ízű.

A szél kikezdi a lombot...

Potyogni kezd

az elsárgult szerelem.

                                {Kézirat)

Gábor Kara

Čo mi povieš?

Aj keď sa ozveš, čo mi povieš? Tvoje chvejúce sa drobné slová bojazlivo vykuknú na svet. Zahniezdi sa myšlienka, ale ju nevyslovíš. Možno čakáš na signál, možno na jeseň, na zánik. Človek rodí vyhasnutý bozk, tajomstvo má príchuť srdca. Vietor napáda konáre... začína padať žltá láska.

Gál Sándor

Halottaim földjén

lépj ki novembereid mögül

ó-fejfák korhadó horhosába

piros égaljak méhéből

hó indul betemetni az éjszakát

támad nyírfa-erdejű világosság

nézd lépésenként közelít

óriás-árny halottaim eladott földjén

itt vagyok mondod s egy kérdőjel-ember

egy akácfagöb tüskéit önmagába döfi

te pedig állsz üzenet nélkül

tegnap s holnap között

a történelem irtásaira kipöndörítve

(Műhely 83, Madách, Bratislava 1983)

 

Sándor Gál

Na zemi mojich mŕtvych

vykroč spoza svojich novembrov

do tlejúcich náhrobníkov

z maternice červených podnebí

zakryť noc sa pohýna sneh

nastáva jas brezových lesov

pozri na predanej zemi mojich mŕtvych

krok za krokom sa blíži obrovský tieň

tu som hovoríš a jeden otáznikový človek

agátové tŕne si pichá do seba

ty ale stojíš bez odkazu

medzi včerajškom a zajtrajškom

vymetený na okraj dejín

Varga Imre

Hölderlin-plakát

Heraklész oszlopaira

Csak jel vagyunk,

lényünk a világra nem vonatkozik.

Érzéseink: tárgytalanok.

A gondolat önmagát is

fölemészti.

Körhintaként

forog fölöttünk a csillagos ég,

és a tölgyek — folyvást! folyvást! —

harsognak tántorogva a szélben.

E cirkuszhoz semmi közünk. Itt-létünk összefüggéstelen, dadog: ki-kihunyunk önmagunk is. A háttérbe veszünk. S fölfénylünk újra a semmi vásznán: jelentés nélküli jelek.

(Mozgó Világ, Budapest, 1984)

Imre Varga

Hölderlinov piagát

Na Heraklové stĺpy

Sme len znaky,

naša bytosť sa nevzťahuje na svet.

Naše pocity sú bepredmetné.

Myšlienka strávi

i seba.

Kolotočom

sa krúti nad nami hviezdnaté nebo

a duby tie neustále hlaholia

potápajúc sa vo vetri.

S týmto cyrkusom nemáme nič spoločného.

Naše bytie je tu nesúvislé,

kokce: vyhasneme zavše i sami pre seba.

Stratíme sa do pozadia.

A znova zažiarime

na plátne ničoho:

znaky bez významu.

 

Kányádi Sándor

Harangfölirat

(Ars poetika)

azért harang a harang hogy hívja az élőket temesse a holtakat s hogy árvíz jégverés tűzveszély idején s hódító horda láttán félreverjék

(Sörény és koponya, Csokonai Kiadó, Debrecen, 1989)

Sándor Kányádi

Nápis na zvone

(Ars poetika)

zvon je preto zvonom aby volal živých pochovával mŕtvych a aby ním potriasli v čase povodne krupobytia požiaru a vidiac tlupu dobývačov

Kányádi Sándor

Megszokás

megszokja a szem meg a sötétet hiába hunyorog rám e kései nap leszegett fejjel baktatok mint a felszínre fölhozott hajdani bányalovak

(Sörény és koponya, Csokonai Kiadó, Debrecen 1989)

 

Sándor Kányádi

Návyk

zvyknú si oči

navyknú si na tmu

darmo na mňa žmurkajú

lúče tohto pozdného dňa

kráčam

so sklopenou hlavou

ako niekdajšie banské kone

vynesené na povrch

Kányádi Sándor

Gyülekezési szabadság zárójelekkel

a színházaikban (amíg még vannak) az engedélyezett darabokra

a templomaikba (amíg még állnak) felekezetre való tekintet nélkül

a temetéseikre (amíg még lesznek)

életük végéig fegyelmezetten

MINDEN KÜLÖN ENGEDÉLY NÉLKÜL IS

elmehetnek elmehetnek

(Sörény és koponya, Csokonai Kiadó, Debrecen 1989)

Sándor Kányádi

Spolčovacia sloboda so zátvorkami

do svojich divadiel (dokedy ešte sú) na povolené diela

do svojich kostolov (dokiaľ ešte stoja) bez ohľadu na vierovyznanie

na svoje pohreby (kým ešte budú)

disciplinovane do konca svojho života

AJ BEZ AKÉHOKOĽVEK OSOBITNÉHO POVOLENIA

môžu zájsť môžu odísť

 

Kányádi Sándor

El kellene

(Sörény és koponya, Csokonai Kiadó, Debrecen 1989)

 

Sándor Kányádi

Mali by sme

nielen interpunkčné znamienka

a ešte stále triednymi rozdielmi

sa chvastajúce veľké písmená

mali by sme zanechať všetko zbytočné

do nahoty by sme mali

vyzliecť slová

ako deportovaných

Ešte bolí slovo

Z poézie rómskych

nemeckých, rumunských, a srbských

básnikov žijúcich v Maďarsku

Még fáj a szó

A magyarországi cigány, német, román és szerb költők verseiből

 

Pethes Mária

Se bújva, se áldva

Jönnek

a hordák

a tavaszt

megbotozzák

péppé verik

arcát

és megvakítják

nyelvében

él a nemzet

madár szól

rügy sikolt:

se bújva

se áldva

nem lehetünk

sehol

(Kézirat)

Mária Pethesová

Ani ukrytí, ani požehnaní

Prichádzajú

tlupy

palicami zbijú

jar

kašu tlčú

z jej tváre

a oslepia ju

národ žije

vo svojom jazyku

ozýva sa vták

zvrieskne púčik:

nikde

nemôžeme byť

ani ukrytí

ani požehnaní.

Pethes Mária

Kisebbség

Kocsmabűz Acsarkodó szájak Kaffogó fogak Emancipált szellem Arcomba tolakodó ököl Penge sikoly Nyomorék szégyen Földvonzás-hiány űrutazása hátrányos helyzetű lények bolygójára.

(Népszabadság —Hétvége, Budapest 1990)

Mária Pethesová

Menšina

Zápach krčmy

Hašteriace sa ústa

Štekajúce zuby

Emancipovaný duch

Päsť vtierajúca sa mi do tváre

Ostrý výskot

Invalid hanba

Nedostatok príťažlivosti zeme

Vesmírna cesta

na planétu bytosti

v nevýhodnej situácii

Choli Daróczi József

Mint a kasza

Hitemet lopok híztak meg tántorgo lelkemen. Szorongásokban vergődő vágyaimat ki értette meg?

Létem csak sokadrendű kérdés volt a kérdések között.

Bízó jobbom bizalmatlanságba zuhant, mindig közöny, vagy szögesdrót vett körül. Ha volt bűn, bűnbak voltam. Jóért nem állhattam sorban, hát kiegyenesedtem, mint a kasza.

(Isten homorú arcán, Oprheusz Kiadó Kft, Budapest, 1990)

 

 

József Choli Daróczi

Ako kosa

Na mojej kolísavej duši süsüi tí, čo mi kradli vieru. Kto pochopil moje túžby zvíjajúce sa v tiesňach? Moje bytie bolo len mnohoradou otázkou medzi otázkami.

Moja veriaca pravica padla do nedôvery, obklopovala ma vždy ľahostajnosť alebo ostnatý drôL Ak bol hriech, bol som vždy na vine. Nemohol som stáť v rade pre dobro, vyrovnal som sa teda ako kosa.

Kovács József

Cigány vagyok

rom som

azaz ember

és cigány vagyok

cigány az aki a cigány néphez tartozik

akit az emberi jogok nevében kopasztottak meg emberi jogaitól

akit nem tanítottak

meg ími-olvasni

nehogy tiltakozó szövegeket

szerkeszthessen a fajgyűlölet ellen

a tehetetlen kormányok a mártír ellenzék ellen

rom som

azaz azonnal felismerhető

rasszjegyeket viselek

akit zaklathat

és felelősségre vonás nélkül

verhet a rendőr

József Kovács

Róm som

Róm som

to jest človek som

a Cigán

Cigán je kto patrí k cigánskemu ľudu

koho v mene ľudských práv

obrali

o ľudské práva

koho nenaučili

písať a čítať

aby nemohol redigovať

protestné texty

proti

rasovej nenávisti

proti

neschopným vládam

a martýrskej opozície

Róm som

to jest nosím ihneď poznateľné

rasové znaky

koho policajt môže

domŕzať a biť bez toho

že by ho brali na zodpovednosť

akit mesterségek mívelése helyett szociális segélyekre szoktattak

aki csak gombokhoz juthat a milliárdos szociális tételekből

rom som

azaz nem vállalhatom

hovatartozásom

mert a befogadó

többség

tudatában

nem szerepel az etnikai másság fogalma

rom som azaz akit leírt az Úristen is

és akit nemzetiséggé

akar kikiáltani

néhány hivatásos díszlovag

anélkül

hogy végleg lemondtam

volna az életemről

(Népszabadság-Hétvége, 1990)

koho privykali

namiesto pestovania remesiel

sociálnym podporám

kto sa môže dostať

len ku gombíkom

z miliardových sociálnych položiek

Róm som

to jest nemôžem vziať na seba

svoju príslušnosť

lebo vo vedomí

pojímacej

väčšiny

nefiguruje

pojem

etnickej odlišnosti

Róm som

to jest koho

aj pán Boh odpísal

a koho zopár

profesionálnych parádnych rytierov

chce vyhlásiť za národnosť

bez toho

že by som sa definitívne

vzdal svojho života

 

 

Koch Valéria

Útban a csönd felé

útban a csönd felé

szómezők közt hangréteken

jelek bozótosában

kiáltjuk susogjuk

dadogjuk

azt az egyetlen

feddhetetlen fölfedetlen

mondatot

amelyik a csöndön túl

jeltelenül föltárul

(Útban a csönd felé, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1988)

Valéria Kochová

Cestou k tichu

po ceste k tichu

pólami slov na lúkách hlasov

v húštinách znakov

kričíme šepkáme

koktáme

tú jedinú

bezúhonnú neodkrytú

vetu

ktorá sa za tichom

odhalí bez znaku

Koch Valéria

Csönd-szó

Aszó arra való hogy a csöndre felkészítsen

a csönd ha beköszönt azzá lesz a szó aki nincsen

(Útban a csönd felé, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1988)

Valéria Kochová

Slovo ticha

Slovo je na to aby pripravilo cestu k tichu

ticho

keď nastane tým bude slovo kto už nie je

Koch Valéria

Torzók

(Zuversichí — Bizalom, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982)

Valéria Kochová

Torza

Nie začiatok je ťažký

dokončenie

zdokonaľovanie

Všetko sa stratí na polceste

Torza sme všetci

v hľbke svojej podstaty

Koch Valéria

Ekvivalencia

Elnyomásélmény szabadságfogalom

(Zuversichí—Bizalom, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982)

Valéria Kochová

Ekvivalencia

Zážitok útlaku poňatie slobody

Koch Valéria

Bizalom

Egy napon aztán váratlan kéretlen beállít a csoda sápadt lesz és törődött mint ódon fényképek elporladt szépanyánkról

Világol majd mégis a kígyómarás-pillanat megbénítja gyönyörű áramló tévelygésünk s igénye-sincs önfeledten egy ösvényre vetül

(Zuversicht — Bizalom, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982)

Valéria Kochová

Dôvera

A jedného dňa

nečakane nevolane

sa zjaví zázrak

bude bledý ošúchaný

ako starobylé fotky

o našej zotletej matke-kráse

A predsa bude žiariť chvíľa uhryznutia zmijou ochromí náš prekrásny prúd omylov a bez nárokov nadšene sa premietne na chodník

Koch Valéria

Bagatell

Ember: hamisítvány boldogtalan tökélyutánzat a Mester szeméből kihullott látomás

(Zuversicht — Bizalom, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982)

Valéria Kochová

Maličkosť

Človek: falzifikát pseudodokonalosti vízia vypadnutá z očí majstra

Koch Valéria

Albérleti fal

A festett Napban

megfeszített Krisztus.

Alatta Bartók,

a szigorú arcú.

Egy órarend, egy távirat

s egy bánatos kabalanyúl.

Általuk nem élek társtalanul.

(Zuversicht—Bizalom, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982)

Valéria Kochová

Stena v podnájme

V maľovanom slnku ukrižovaný Kristus. Pod ním Bartók s prísnou tvárou. Rozvrh hodín, telegram a smutný talizman: zajac.

Predsa len nie som sama.

Koch Valéria

Belecsöndesedtél

Belecsöndesedtél klinikaudvarok homályába újra április előtti korok röntgenfilmjein már veszélyes jel

emlékszel?

csak magányunk fokát nem őrzi lázgörbe és cellulóz magzatunk mosolyát ábrákat a falon és így tovább

nincs tovább

(Zuversicht—Bizalom, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982)

Valéria Kochová

Utíšila si sa

znovu si sa utíšila do šera dvorov kliník na rentgenových filmoch predaprílovej doby nebezpečný znak

pamätáš sa? len stupeň našej samoty a úsmev nášho celulózového plodu nestráži krivka teploty nákresy na stene a tak dalej

nie je dalej

 

 

Koch Valéria

Utópia

A szelídeké lesz a föld a föld a szelídeké lesz ha lesz még föld ha lesznek már szelídek

(Útban a csönd felé, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1988)

Jaléria Kochová

Utópia

Krotkým bude patriť zem zem bude majetkom krotých ak ešte bude zem ak už budú existovať krotkí

Josef Michelisz

Válságos évtizedek

Az évek hordalékai gátakat emeltek fülünkben

dogmatikus szóvirágok ellen, és mi remeteként a hallgatás barlangjaiba húzódtunk vissza. Keserűségünk hegyi patakká duzzadt, könnyeink kősójából cseppkövek nóťek, denevérek

csimpaszkodtak hajunkba, homlokunkat sziklacsipkék karcolták véresre, nyelvünkön kiütött a salétrom...

Még fáj a szó...

(Útban a csönd felé, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1988)

 

 

Josef Michelis

Krízové desaťročia

Nánosy rokov

dvihli hrádze

v našich ušiach

proti

dogmatickým kyticiam slov,

a my ako pustovníci

sme sa stiahli späť

do brlohov mlčania.

Naša trpkosť

napuchla v horský potok,

z kamennej soli našich slz

rástli kvapľové kamene,

v našich vlasoch

hniezdili netopiere,

naše čelá doškriabali do krvava

skalné čipky,

liadok sa vyrazil

na našom jazyku...

Ešte bolí slovo...

Josef Michelisz

Természetbarát

A halálom

előtt

küldök

az emberiségnek

egy galambot

zöld ággal —

műanyagból...

                (Útban a csönd felé, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1988)

Josef Michelis

Milovník prírody

Pred svojou

smrťou

pošlem

ľudstvu

holubicu

so zelenou vetvou —

z umelej hmoty...

 

 

Vágyi Vata

Feltételes mód

A könyvkereskedőnél láttam két eredeti Ady-kiadványt. Tudnám már, mit ajándékozhatnék karácsonykor apámnak. Ha élne.

(Kézirat)

Vata Vágyiová

Podmieňovací spôsob

V nkíhkupectve som videla

dve originálne vydania diel E. Adyho.

Už by som vedela, čo darovať

na Vianoce svojmu otcovi.

Keby žil.

Nelu Bradean-Ebinger

Vallomás

Szeretet-keresőben

nyomokat

találtam

nyomokat a frissen hullott hóban a nyomok a múltba vezetnek a frissen hullott hó alatt

rátaláltam

az anyai szeretetre

a frissen hullott hó alatt

rátaláltam az anya szeretetére irántad és irántam

sváb anyanyelvünkre találtam

(Útban a csönd felé, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1988)

Nelu Bradean-Ebinger

Vyznanie

V hľadaní lásky našiel som stopy

stopy v čerstvo napadnutom snehu stopy pod čerstvým snehom do minulosti vedú

pod čerstvým snehom

som natrafil

na materskú lásku

našiel som

lásku

matky

k tebe a ku mne

náš švábsky materinský jazyk som našiel

Engelbert Rittinger

Apák és fiúk

Apáink kemény küzdelemben keresték

a jogot a sok kötelességhez;

a munkához való jogról beszélek.

Gyerekeink már nem érzik jogaik

gyakorlását kötelességnek;

az anyanyelvről beszélek.

(Útban a csönd felé,

Baranya Megyei Művelődési Központ,

Pécs, 1988)

Maria Berényi

Félúton

 

széthasogatott lépések malmában őrlődöm hol van itt számomra horgonyzó hely? sosem érzem hogy megérkeztem kihunyó remények után döcögök

az élet díszletei közt kotorászok nap mint nap átlépdelem a szavak árnyékát a sarokban lúdbőrzik a józanság

az optikai csalódások a reményekkel nőnek párhuzamosan

(Kézirat)

Engelbert Rittinger

Otcovia a synovia

Naši otcovia hľadali v tvrdom boji právo k hromade povinností; hovorím o práve na prácu. Naše deti už necítia povinnosť žiť svojimi právami; o materinskom jazyku hovorím.

Maria Berényiová

Na polceste

v mlyne rozdrvených krokov sa zožieram kde by som tu mohla zakotviť? nikdy necítim že som prišla drkocem v stopách hasnúcich túžob

deň čo deň sa prehŕňam medzi rekvizitami žitia prekračujem tiene slov riadkom od triezvosti naskakuje husia koža optické klamy rastú s nádejami

Maria Berényi

Identitászavar

saját nyelvünk

csöndjébe-------

burkolózva $$$$$$$ keressük a kapaszkodókat

félénken'"""""""""""" és kihívóan közeledünk szakadatlanul //////// a tárgyra akarunk térni azonosulni ????????? meddig ??????????

és kivel ???????? Az emlékezet nem

engedelmes eszközünk málló öntudatunkat ////// átröntgeneztetjük ++++++ és önmagunkba emigrálunk

(Kézirat)

Maria Berényiová

Poruchy identity

v tichosti nášho

vlastného jazyka-------

zahalení $$$$$$$ hľadáme pevné body

bojazlivo'""""""""

a provokatívne sa približujeme

ustavične ////////

chcemi ísť k veci

stotožniť sa ????????? do kedy ??????????

a s kým ???????? pamäť nie je naším

poslušným nástrojom naše spráchnivelé sebavedomie ////// nechávame prerontgenovať +++++++++ a emigrujeme do seba

Petar Milosevic

s

En vagyok az

Ha már bezártátok az ajtót és valaki mégis bejött ne féljetek én vagyok az

Ha már alkonyba hajlott a nap a közelgő éjben is örvendjetek mert veletek vagyok én

Ha már kétségbeesetten ringatóztok a csónakban békesség nektek

Felétek tartok a vízen lépésről lépésre

Nyugodjatok meg nincs semmi baj hogy nem tudok úszni

(Másszóval, Baranya Megyei Művelődési Központ. Pécs, 1988)

Petar Milosevic

To som ja

Keď ste už zavreli dvere a ktosi predsa vošiel nebojte sa to som ja

Keď sa už schyľuje deň k súmraku jasajte aj v blížiacej sa noci lebo ja som s vami

Keď sa už zúfalo kolíšete v člnku pokoj vám

Smerujem k vám po vode z kroka na krok

upokojte sa

nič to

že neviem plávať

Petar Milosevic

Földalatti felhőkarcolók

Hegyen temetkezünk

Hol a lejtőn mely előttünk mered hol a fennsíkon melyre kapaszkodunk

Fölénk kerekedtek akik elhagytak minket

Körkörösen emelkednek fel az öröklétbe

A mélyen alvók felhőkarcolói között nincs rangsorolás

Lejtőn és fennsíkon körbeágyazottak az agyagcellák

Az utolsó első az első utolsó

Mindörökké nyitott a kör

(Másszóval, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1988)

Petar Milosevic

Podzemné mrakodrapy

Pochovávame na vrchu

Tu na svahu čo sa dvíha pred nami tam na náhornej plošine na ktorú sa štveráme

Prerástli nás

tí ktorí nás opustili

Kol dokola dvíhajú sa hore do večného bytia

Medzi mrakodrapni hlbokých spáčov stoja bez poradia

Hlinené cely

sú dokola postlaté

na svahu i plošine

Posledný — prvý prvý — posledný

Kruh

otvorený naveky

Vojislav Galič

Tavasz

Szentendre, 1987

felkacagott az ős-idő az ember fölött kizöldült a fű

a tavaszi sarjadás évente beágyazza a kőbevésett olvashatatlan betűket

nyoszolya a kíváncsi szemnek a napnak a szélnek az esőnek

ha arra jön valaki az élők sorából reszketeg vén kézzel széthajtja a pázsitot s a kő-forrás mélyébe gyertyát ültet

Ünnep illata árad

megszólalnak a kőbevésett szavak

                    (Másszóval, Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs 1988)

Vojislav Galič

Jar

Senondrej, 1987

rozchichotal sa pračas nad človekom rozzelenala sa tráva

jarné klíčenie zastiela rok čo rok nečitateľné písmená v kameni

lôžko zvedavým očiam slnka vetra i dažda

ak z radov živých

niekto príde tade

rozhrnie pažiť

starými trasľavými rukami

a zasadí sviečku

do hĺbky kamenného prameňa

vystúpi vôňa sviatku

slová v kameni prehovoria

 

 

 

 

 

Skloniť sa pred veršami

Z poézie slovenských básnikov žijúcich v Maďarsku

Fejet hajtani a soroknak

A magyarországi szlovák költők verseiből

 

Gabriel Kara

Zrod básne

skica č. 1.

keď xxxxxxxxxxxxxxxxxxx

skica č. 2.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxx aj tak

skica č. 3.

keď xxxxxxxxxxxxxx sa x

xxxxxx iba xxxx roďí xxx

xxx stojí xxxxx to xxxxx

xxxxxxxxxx za to xxxxxxx

a báseň

o  i P    s a    a

u  r t o

(Ľudové noviny, Budapest 1988)

Gabirel Kara

A vers születése

vázlat 1.

ha xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

vázlat 2.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxx úgy is

vázlat 3.

ha xxxxxxx csak xxxxxxxx

xxxxxxx születik xxxxxxx

xxx úgy xxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxx mit ér xxxxx

és a vers

e r

z    z

s      ő

a      a

1     s

á   á

í r

Gabriel Kara

Porada

Na stenách unavené oči. Aj stena sa pozerá na stenu. Dvere zívnu. Oknázažmúria oči a za nami ostane iba dym zotletých rečí.

                                                                                (Zrod, Budapest 1981)

Gabriel Kara

Tanácskozás

A falakon fáradt szemek.

A fal is a falra

mered.

Ásít az ajtó.

Szemüket behunyják az ablakok

és utánunk csak az elhamvadt

szavak füstje gomolyog.

Veronka Halušková

Skloniť sa pred veršami

ako zlodej

vkrádam sa do hl'bky svojho dna

tam v tej tme zdolám

bludičky i labyrint

pomaly si prisvojujem omrvinku echa

prichádzam tajnostiam na kĺb

chytám hlásky slabiky slová

opriem si ich o kandeláber

vo svetle slabulinkom

darujem im z farby dúhy

telo i dušu

prešmyknem sa na povrch skloním sa pred veršami

                                                        (SME, Budapest 1989)

Veronka Halušková

Fejet hajtani a soroknak

tolvajként lopódzom saját énem mélységeibe

ott a sötétben legyőzöm

a lidércfényt s a labirintust

lassan magamévá teszem a visszhang morzsáit

lassan rájövök a titkok lényegére

megragadom a hangokat szótagokat szavakat

és a lámpavasnak támasztom őket

gyengécske fényben

s a szivárvány színeiből

testet lelket kapnak tőlem

átcsúszom a felszínre s fejet hajtok a soroknak

Veronka Halušková

Veta a výkričník

povedal si

osud sveta a aj ten náš v ňom je ako veta s výkričníkom

len to jedno si nepovedal že kde sa končí veta a kedy mám zakričať

                                                                                            (SME, Budapest 1990)

 

Veronka Halušková

Mondat felkiáltójellel

azt mondtad

a világ sorsa és a miénk benne mintha felkiáltó(jeles) mondat lenne

csak azt az egyet nem mondtad hogy hol ér véget a mondat és hogy mikor kiáltsak

Veronka Halušková

Spolu s ničím

sedím

ako hmla v náručí ranného Šera z môjho ustatého tela šťastie sa presťahovať chystá

silu mi odobrali

tí veľkohlaví nervožráči

a ich čiernohluché žarty

zabili ste moje utrápené srdce dušu ste mi zadusili nemám viacej smelosti

sedím

ako večerom zničený deň v náručí noci

bez sily bez duše

bez srdca bez moci

                            (Zrod, DZSM, Budapešť 1981)

Veronka Halušková

Együtt a semmivel

hajnali

köd-homályként ülök a Semmivel

fáradt testemből

a boldogság lassan tovaszáll

erőmet vették

az idegtépő nagyfejűek

süket fekete humorukkal

megölték elkúizott szívemet megfojtották a lelkemet minden bátorságom oda lett

az éj ölében ülök

mint estével tönkretett nappal

erőtlenül

lelketlenül

Gabriel Hattinger

Sám s nocou

sám som zohrieva ma noc moju bezcieľnu cestu ozdobuje hviezdička uprene sa mi díva do očí úprimne vážne usmieva sa na mňa posmieva sa mi som sám
(NáS kalendár, BudapeSÍ 1988)

 

Gabriel Hattinger

Éjszakai magány

egyedül vagyok az éj melegében céltalan utam dísze égy kis csillag feszülten néz a szemembe őszintén komolyan mosolyog rám kinevet magam vagyok

Mária Fazekašová

Sú takí

Sú takí čo môžu i keď nevedia

Sú takí čo musia i keď nemôžu

Sú takí čo sa snažia i keď nemusia

Sú takí čo vedia ale snahy niet

Našťastie

sú i takí ktorí musia napriek tomu že nesmú lebo inak nemôžu

Mária Fazekašová

Van aki

Van akinek szabad bár nem tud

Van akinek muszáj bár nem képes rá

Van aki akar bár nem muszáj

Van aki tud de nem akar

Szerencsére

olyan is van akinek kell

ha nem is szabad

mert másképp nem tehet

Mária Fazekašová

Stojím

Na brehu dvoch riek túlavých

Kdesi za vodou spomienky a túžby stavajú mosty

Zabudli sa dohodnúť na niečom bod stretnutia sa minul

Na brehu dvoch riek stojím s rukami tečúcimi pri tele

Medzi svojimi cudzia

Medzi cudzími nesvoja

Na brehu dvoch riek

(Ľudové noviny, BudapeU 1987)

Mária Fazekašová

Két folyó partján

Két

kóbor folyó partján

Valahol a vizén túl

hidakat vernek

az emlékek s a vágyak

Elfelejtettek valamiben

megegyezni

elvétették

a találkozási pontot

Két folyó

partján

állok

a test mellett folyó

kezekkel

Az enyéim közt idegenül Idegenek közt elidegenedve

Két folyó partján

Mária Fazekašova

Vraciame sa

Prichádzame tam,

kde dedovia dúfali život a svoj sen.

Pradedovia odišli odtiaľ, kde sme žili naše sny a dúfali.

Kde sa vracajú