2007. április 20. 08:36 Kossuth rádió, Reggeli krónika (Hangban mp2-es fájlban - kattintással)
Műsorvezető: Farkas Erika
- A stúdióban kollegám, Gecse Géza, akinek holnap jelenik meg könyve Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat címmel. A cím érdekelne engem elsősorban, hogy a Bizánctól Bizáncig vajon nem azt sugallja-e, hogy egy évezreden át semmi sem változott lényegében az orosz hatalom szerkezetében?
Gecse Géza:
- Kezdjük az elején. A Bizánctól Bizáncig nem egy évezred, hanem csupán jó ötszáz év történetéről szól, vagyis arról az időszakról, amikor Oroszország nagyhatalomként Bizánc elestét követően a tatár és a bizánci államiság egyfajta örököseként, de kifejezetten a pravoszláv hitre támaszkodva alakult meg. A címben szereplő első Bizánc tehát a moszkvai állam, amely a XVI. század első felében Rettegett Iván uralkodása idején jött létre, a másik vagy második Bizánc pedig a Szovjetunió.
Farkas Erika:
- Nincs különbség?
Gecse Géza:
- Hogyne lenne! Nagy különbségek vannak még a viszonylag egymáshoz közeli szakaszok között is. Ha Putyin tevékenységét például a szovjet időszakkal vetjük össze, megállapítható, hogy annak ellenére, hogy nagyon sok mindenben, például a módszereket illetően kísérteties hasonlóságok vannak, de a Putyiné egy teljesen másfajta állami politika, mint a szovjet időszak elején vagy a cárok idején volt.
Farkas Erika:
- Szeret birodalom lenni Oroszország vagy a saját önmeghatározásához elengedhetetlen az, hogy birodalomnak érezze magát?
Gecse Géza:
- Én nem tudom, hogy ez egy jó kérdés-e, mert az igazi kérdés mégiscsak úgy hangzik, hogy létezik-e birodalmiságtól mentes orosz nemzettudat? Ez egy olyan kérdés, amire máig nem született még válasz.
Farkas Erika:
- Ez a reciproka annak, amit én kérdeztem, ezért rögtön válaszolhatsz is rá.
Gecse Géza:
- Nem tudható még. Brzezinski, Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója azt írja könyvében, hogy Ukrajna kiválásával Oroszország előbb-utóbb rá lesz kényszerítve arra, hogy a saját belső szerkezetét is demokratikussá alakítsa. Erre úgy tűnik, hogy mind a mai napig abban a mértékben, ahogyan az számunkra kívánatos lenne, nem került sor. Amennyiben pedig mondjuk a Kurszk atom tengeralattjáró katasztrófájára vagy arra gondolunk, hogy a csecsen válságot olykor hogyan kezelik az oroszok, teljes joggal rándulhat görcsbe a gyomrunk. Bár hasonló a helyzet akkor is, ha valaki mondjuk a vnukovói repülőtérre érkezett és átesik a vámvizsgálaton. Teljes joggal lehet olyan érzése, mintha a Szovjetunióba érkezett volna. Ráadásul a kontraszt azért erős, mert ha az ember a két főváros valamelyikébe, vagyis ha Pétervárra vagy Moszkvába érkezett, akkor korábban soha nem tapasztalt izgalmas belső élettel és szellemi pezsgéssel találkozik, amitől ezért talán még rosszabbul is érzi magát, mint korábban.
Farkas Erika:
-Ki az a mi? Mert úgy fogalmaztál, hogy „a számunkra kívánatos” módon alakul-e?
Gecse Géza:
- Mi: európaiak, tehát magyarok, közép-európaiak, nyugat-európaiak. Ha megérkezünk Oroszország területére, ebből a szempontból mindannyian egyformán fogunk gondolkodni.
Farkas Erika:
- Szempont vagyunk mi ebben? Mennyire számít az oroszok önmeghatározása szempontjából, hogy mit gondolnak róluk az európaiak?
Gecse Géza:
- Az oroszok megközelítésmódja rendkívül érdekes tud lenni, hiszen vannak benne ázsiai vonások, de nagyon sok európai tulajdonságuk is van. Ez a kettősség ott van mindenütt a szellemi élet valamennyi területén. Ráadásul az oroszokban van egy határozott fogékonyság az iránt, hogy mi történik Európában. A XIX. század óta igen határozottan hagyományuk szerves részének tekinthető, hogy ők európaiak is. Nagy Péter cár tevékenységének van egy igen érdekes összetevője: a XVIII. század legelején ő az, aki először „impériumként” határozza meg az orosz hatalmat és kifejezetten római birodalmi jegyekkel „ruházza fel”. A moszkvai cárok nem törekedtek erre a fajta önmeghatározásra, holott Bizánc közvetítésével ők is Róma örököseinek tekintették magukat.
Farkas Erika:
- Ami szintén lehet akár egy európai vonatkozása az önmeghatározásnak.
Gecse Géza: - Sőt, a dolog igazi érdekessége, hogy Nagy Péter trónra lépése óta Oroszország kifejezetten Európával kezd el foglalkozni, és a többi európai néppel együtt mi is ekkor fedezzük fel, hogy Oroszország egyáltalán a világon van.
Farkas Erika:
- Schöpflin György előszaavából megragadt bennem az a gondolat, hogy a birodalmi gondolkodás velejárója a birodalmi szándék tagadása. Úgy csinálok, mintha nem akarnék birodalom lenni, közben mégis az akarok lenni?
Gecse Géza:
- Nem tudom, hogy itt akaratról van-e szó, vagy pedig helyzetről, illetve a kettő keverékéről. Az orosz hódítás ugyanis furcsa módon a központi hatalomtól való meneküléssel kezdődött. A menekülő parasztokat főként az Urál mögötti területekre orosz katonák követték, majd a pravoszláv egyház az „egyetlen igaz hitet” terjesztő hittérítőivel. Mindannyiukat viszonylag gyorsan követte a hivatalos orosz államhatalom, de ennek ellenére még a XIX. század végén is kedvezőbb birtokviszonyok között éltek az Orosz Birodalmon belül azok, akik ezekre a területekre menekültek, mint azok akik az orosz központi területeken maradtak.
Farkas Erika:
- Tehát a birodalom mintegy magát terjesztette ki a menekülő emberei által?
Gecse Géza:
- A XVII. században bő ötven esztendő alatt szinte egész a Csendes-óceánig jutottak. Igaz, hogy abban az időben ez a hódítás a stratégiailag fontos pontok, átkelőhelyek megszerzését jelentette.
Farkas Erika:
- A könyv a Putyinig terjedő időszakot is felöleli. Napjainkban mennyiben érvényes Putyinra a birodalmi gondolat?
Gecse Géza:
- Természetesen Putyin is birodalmi gondolkodónak tekinthető, ám elképzelése - elsősorban szerkezetét tekintve - eltér az összes korábbi orosz birodalmi törekvéstől.
Észre kell vennünk, hogy a kilencvenes évek elejétől az évtized végéig évente átlag tíz százalékkal csökkent Oroszország nemzeti jövedelme. Putyin hatalomrajutásával ez a süllyedés megállt és 2004 óta az energiaszektorra támaszkodó állami politika óriási bevételekkel gazdálkodik. Ezt a tőkét Putyin főként a szomszédos országok energiaszektorában igyekszik befektetni, de nem megjelenik az orosz tőke más ipari beruházásokban és a bankszférában is mindenütt.
Farkas Erika:
- Külön könyvet érne meg egyébként az energiaszektor, az energiamágnások és az orosz hatalom kapcsolata.
Gecse Géza: - Főként az amerikaiak elég részletesen írtak és írnak erről. Janusz Bugajski amerikai lengyel szerző „Cold Peace”, azaz „Hideg béke” című könyve kifejezetten erről az időszakról szól és támaszkodtam is rá elég szorgalmasan.
Farkas Erika:
- Ki olvashatja ezt a könyvet? Mert első ránézésre elég nehéz olvasmánynak látszik, azért is, mert vannak olyan lapok, ahol féloldalnyi a lábjegyzet.
Gecse Géza:
- Azért választottam ezt a módszert, hogy azok, akik jobban érdeklődnek a téma iránt, azok a lábjegyzetekben „elmerülhessenek”, és azok akik haladni akarnak, azoknak ne kelljen bíbelődniük a lábjegyzettel.
Farkas Erika: - Tehát a rest olvasó olvashatja lábjegyzet nélkül nagy gyorsasággal?
Gecse Géza:
- Erről van szó. Azt azért mondjuk el, hogy mikor lesz ennek a kötetnek a bemutatója!
Farkas Erika:
- Azt mondtam az elején, hogy holnap jelenik meg a könyv. Ennek ünnepélyes bemutatója is lesz?
Gecse Géza:
- Természetesen. Habsburg Ottóval és Schöpflin Györggyel fogjuk bemutatni szombat délután háromkor a Hotel Hungáriában, a VII. kerület Rákóczi út 90. első emeleti konferenciatermében.
Farkas Erika: - Köszönöm szépen. Kedves Hallgatóink, ajánlom figyelmükbe Gecse Géza Bizánctól Bizáncig című könyvét.